2023. június 26., hétfő

Az ördög harapófogója

Az egyház, apostoli Anyaszentegyház, mely befele szűli gyermekeit... Az apostolok fundamentumára épült, akik kézrátétellel püspököket szenteltek fel a helyi egyházak élére. Az apostoli folytonosság abban áll, hogy minden püspök, hivatala szerint, visszavezethetõ kézrátételek által az apostolokra. És vannak a pásztorok, és a vannak legeltetettek...

Az ördög harapófogója abban áll, hogy amint a harapófogónak két pofája van amivel szorít, úgy a pásztorokat is két szorítással szorongatja az ördög. Az egyik pofája ennek a harapófogónak a papság megkísértése. Addig kísérti, addig támadja az ördög a papságot, amíg meg nem rontja õket egyenként, s aztán közösségileg is. A másik pofája ennek a harapófogónak a botrányok és a hívek felháborodása a botrányok láttán... Egyik felõl ott van a pásztorok elesettsége és a másik felõl a legeltetettek felháborodása...

Egyesek beszélnek arról, hogy “állj be a résbe”. Hát, az nem olyan könnyû dolog… Nem könnyû, mert ez nem csak egy rés, nem csak egy repedés a falon, hanem ez az ördögi harapófogó pofáinak szorítása...

Mi az amit tehetünk, hogy csökkentsük ezt a szorítást? Két dolgot:

- Imádkozni a papságért, hogy enyhüljön a harapófogó kísértés felőli pofája;

- Felhagyni a papság bűneinek ostorozásával, hogy enyhüljön a harapófogó hívek háborgása felőli pofája.

Ha mindkettõt nem is tudjuk megtenni, de legalább az örökös negatívumokra való rámutatást kellene mellőzni...

Nekünk a magunk életszentségét kell megélnünk. Nekünk az örömhírt kell hirdetnünk, Isten szavának ismeretét az emberek között... Nincs semmi haszon Isten országára nézve, ha folytonosan a negatív egyházpolitikai hírek meg botrányok özönlenek. Mellőzzük ezeket... Gondoljunk arra, hogy utánunk is jönnek emberek, és ők is meg kell hallják Isten örömhírét.

 


2023. június 19., hétfő

Találkozások a Szûzanyával

1. Valamikor 1996 körül jutottam el oda, hogy elgondolkodjak a Szûzanyáról. Volt egy sor dilemám amin rágódtam. Egy idő után rájöttem, hogy hiába okoskodom, ezért hát az Úrhoz fordultam segítségért. Azt kértem imában, hogy mutatkozzék meg nekem a Szûzanya, hogy milyen is valójában. Május hónapja volt. Másnap délután arra éreztem késztetést, hogy menjek el a mi kis templomunkba. Amikor beléptem a templom üres volt. A délutáni nap kellemesen világította meg a padokat. Beültem egyik padba, a padsor közepe táján és gondolkodtam. Telt az idõ és egyszer csak nyílik az ajtó és bejön a templomba néhány asszony. Aztán megint, és megint… Ránéztem az órára. Még elég sok idõ volt a miséig. De az asszonyok csak jöttek. Egy idõ után már mellém is leültek és én egyre beljebb szorultam. Egy ideig nem zavart, de amikor már a fal mellett voltam, akkor inkább kimentem volna. Szégyeltem zavarni az asszonyokat, így hát maradtam. Egyszer csak kijött a pap a sekrestyébõl és elkezte a Lorettói litániát. Hát ha már ottrekedtem, akkor én is imádkoztam velük a litániát. Mindenhol csak asszonyokat láttam. Kiváncsi lettem, hogy vajon hány férfi van a templomban rajtam kívül. Jól körülnéztem a teli templomban, de mindenhol csak asszonyokat láttam. A pap személyén kívül, én voltam az egyedüli férfi… Csupa középkorú és idõs asszony volt a templomban. Ekkor azt éreztem, hogy ez a válasz az azelõtt való napi imámra: beszorultam a fal mellé, hogy meglássam az imádkozó asszonyokban a Szûzanyát. Igen… A Szûzanya egy imádkozó Asszony, a mi fõ közbenjárónk Istennél.

2. Amint egyre jobban érdekelt a Szûzanya, úgy egyre inkább fokozódott bennem az a dilemma is, hogy milyen alapon imádkozom a máriás imákat. Most akkor mi van? A Szûzanya is csak egy ember... Egy szintre helyezem Istennel és imádom õt? A parancs azt mondja, hogy csak Uradat, Istenedet imádd... Egyre csak ott volt bennem ez a dilemma. Egyszerûen nem tudtam választ adni magamnak. Ismét az Úrhoz fordultam imában, hogy világosítson meg és oldja fel bennem ezt a feszültséget. Ebben az idõben az egyik szobánkat nem használtuk. Valamikor a ’90-es évek elején vettem Csíksomlyón egy újságot, amelyben le volt írva a csíksomlyói kegyszobor története. Az újságban volt egy vékony kartonra nyomtatott fehér-fekete kép a Szûzanya kegyszobráról. Az újságot már eldobtuk, de ezt a képet sajnáltam eldobni. Ezért hát felállítottam a szekrény tetejére, nekitámasztva egy vázának. Amikor a szoba csendjében elimádkoztam kérésemet, abban a pillanatban egy koppanást hallottam a hátam mögül, a szekrény tetejérõl. Olyan volt a hang, mint amikor valaki a ujja körmével megpöccint egy papírlapot. Hirtelen megfordultam és láttam, amint a Szûzanya képe esik le a szekrény tetejérõl. Értetlenül néztem a képet a földön. Felvettem és visszatettem a helyére, ugyanúgy, mint korábban volt. Majd megfújtam, megpöccintettem az körmömmel, hogy lám leesik-e... De nem… A kép jól állt a helyén. Az csakis úgy eshetett le, ha a fal felõlrõl lett megpöccintve, vagy megfújva… Vajon egy angyal adott jelt az imámra? Ki tudja… De erre az imámra is hamar megjött a válasz. Az egyik kolleganõm épp hitoktatói teológiai kurzust végzett. Elmondtam neki a dilemmámat. Õ egybõl azt tanácsolta, hogy kérjek a plébániáról egy dogmatika könyvet és olvassam el a mariológiát. El is mentem az egyik pap ismerõsömhöz és õ a kezembe nyomott egy vastag zöldkötésû könyvet. Elõd István: Katolikus dogmatika… Még aznap este elolvastam a mariólógia fejezetet. Amint olvastam, éreztem, hogy a dilemma okozta feszültség csak úgy tûnik el a szívembõl és a helyét békesség és meggyőződés veszi át. Rácsodálkoztam, hogy mások, akik hasonló helyzetben vannak, miért nem olvassák el ezeket a dolgokat... Oly sok tévedést eloszlatna, ha az emberek utána járnának a dolgoknak és nem ellenkeznének annélkül, hogy ismernék az igazságot…

3. Azt álmodtam, hogy egy sziklás hegyen mászok felfele. Amint egy nagyobb sziklára kapaszkodtam, lecsúszott a kezem a szikla szegélyérõl és menthetetlenül visszazuhantam a hátamra. Kb. két métert zuhanhattam és nagyott huppant a hátam a földön. Ekkor láttam, hogy édesanyám kijön egy mennyegzős házból, odajön hozzám és együttérzõen megkérdezi: Nagyon megütötted magad fiacskám?... Nem. Nem fájt semmim, de szégyelltem, hogy nem vigyáztam jobban és visszaestem. Ebben az álomban, hiszem, hogy édesanyám képében a Szûzanya jött segítségemre. Az ember néha visszahuppan a lelki életben, de a Szûzanya segít…

4. A lelkiségi közösségben rám került a sor, hogy készüljek egy elmélkedéssel. Mivel a  máriás téma hiánycikk volt a közösségben, úgy döntöttem, hogy az angyali üdvözletrõl tartok elõadást. Az egyházi év szerint is azon a héten volt ez az evangéliumi rész. Én felkészültem, megírtam a vázlatomat és kiálltam a közösség elé. Az elõadás közben éreztem, hogy a Szentlélek vezet és nem pont úgy mondom el a mondanivalómat, ahogy előre kigondoltam. Később több visszajelzést kaptam, még évek múlva is, hogy azt az elõadásomat soha nem felejtik el. Azon az éjszakán azt álmodtam, hogy egy nagyon szép, színes, szûzanyás képet tettem bele egy könyvbe…

5. Egyszer egy éjszaka azt álmodtam, hogy egy épületbe megyek be és ott felvezetnek egy emeleti terembe. Az emeleti teremben, egy fehérabroszos, négyszemélyes asztalhoz ültettek. A bal oldalamon egy angyalszerû férfi ült. A jobb oldalamon egy szent asszony foglalt helyet. Az asszony olyan ötvenvalahány éves lehetett, szép arcú, napbarnított, de már parasztosan ráncos. A kezei, a sok munkától, igencsak kérgesek voltak. Fehér inget és lábszárközépig érõ fekete szoknyát viselt. A fején, hátrakötve, asszonyosan, egy fejkendõt viselt. Az volt a meglepõ, hogy a szent asszony hosszú fekete szoknyája combközépig fel volt vágva bal felõl és amikor helyet foglalt az asztalnál, kivillant a szép, formás lába. Én elszégyeltem magam a pillantásom miatt, de ugyanakkor megéreztem az asszony anyai, megértõ magatartását... Éreztem, hogy tudja, miként szoktam végigmustrálni a szép nõket, de nem ítél el a tisztátalan pillantásomért. Valamit beszélgettünk, de nem tudom, hogy mit. Majd az angyalszerû férfi magamra hagyott a szent asszonnyal és mi ketten leültünk a terem kõpadlójára egy képesalbumot nézni. Õ forgatta a nagy képesalbumot és püspökök arcképeit mutogatta nekem. Sok püspök képeslap méretû képeit láttam. Arannyozott ruhában voltak mind, arannyozott püspöki süvegekkel a fejükön. Miután végignéztem az albumot, többé nem láttam az asszonyt és én kijöttem az épületbõl. Amint kiértem az utcára, jobbra mentem és a ház sarkánál jobbra fordultam... Késõbb a pápalátogatás alkalmával felvetõdött, hogy az emeleti terembe megengedik, hogy a pápa misézzen. Akkor láttam elõször az emeleti termet. Azt hiszem, hogy azt láttam álmomban. A Szûzanya vezet hivatásunkban és elvezet minket a szív tisztaságára...



6. A hivatalban nagyon nehéz idõszakom volt. Egyszer, amikor kiborultam, nagyon összevesztem az egyik kolleganõmmel. Gondoltam, hogy majd valamikor kiengesztelem. Nõnapkor akartam, de akkor nem volt rá lehetõségem. Anyák napjakor vittem neki virágot, meg csokit és kibékültünk. Késõbb, egy alkalommal, amikor náluk voltam, éppen mézet hozott az egyik munkás. Jó háziméz volt. Érdeklõdtem, hogy mennyibe kerül. Nemsokára, ahogy idõm volt, elõkerestem az egyik tanuságtételemet, hogy osszak meg a Szűzanyáról egy anyagot. Amikor annál a résznél jártam, hogy:
(Sír 24:20) Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél...
... megszólalt a telefon és szólt ez a kolleganõm, hogy menjek le, mert van számomra egy doboz méz. Egy ideig gondolkodtam, hogy most mi van itt... Pont akkor érkezik a méz, amikor ezzel az igével foglalkozom?...

7. Hosszú lenne leírni mindazokat a sugallatokat, amelyeket a Csíksomlyói Szûzanya kegyszobra lábánál, imák után kaptam. A sugallatok vagy próféciák késõbb mind bebizonyosodtak. Egyszer, amikor azt mondtam, hogy többet nem megyek a kegytemplomba, mert kiábrándultam a Covid rendszertől, esõvel kényszerített a gondviselés, hogy bemenjek. Amikor felmentem a kegyszoborhoz, a Szűzanya szemrehányást tett, hogy olyan régen nem voltam nála. Azt mondta, hogy menjek gyakran hozzá, mert a küzdelmes éveimben segíteni fog...

Szeressük a Szűzanyát nagyon, mert vele lenni édesebb a méznél, s birtokolni az ő jelenlétét jobb a lépesméznél...





2023. május 15., hétfő

Álom a királyi mennyegzõrõl

Nemrég azt álmodtam, hogy egy furcsa temploszerû helységben vagyok. A templom tágas volt és eléggé régi. A mennyezet több hosszanti boltívbõl állt. A vakolat több helyen le volt omolva és a téglák kilátszodtak. A boltívek díszítése barna és drapp színekben váltakozott, mint a cordobai katedrálisban...

Ebben a nagy teremben négy padsor volt két oszlopban és két-két szakaszban. Én a jobboldali padsornál a második szakasz elõtt ültem egy széken, szembe az elsõ paddal és háttal az oltárnak. Velem szemben, az elsõ és a második padban, ült úgy 5-6 ember és hallgatta, amint a szentírásból magyarázok nekik. Olyan volt, mint régen, amikor kisközözösségben megbeszéltük Isten igéjét.

Amint ott beszélgettünk a kiscsoportban, egyszer csak valami hangoskodásra figyeltem fel. Amint felnéztem, láttam, hogy a templom hátsó felében, jobb oldalt van egy kétszárnyú ajtó. Az ajtó tárva nyitva volt és azon keresztül özönlött be vastag sorokban egy hangoskodó tömeg. Ezek zömével fiatalok voltak, olyanok, akiket az utcán is kikerülnék: tetováltak, piercingesek, hosszú és fonott hajúak, rendetlen öltözetûek... Hangoskodtak mint a kocsmában és semmi tiszteletet nem tanusítottak a hely iránt.

A következõ pillanatban azt láttam, hogy a templom gyorsan benépesedett, és a padok mind megteltek. Ezután ott találtam magam a szentélyben egy széken ülve. A székek körbe voltak rakva, mintha az oltár körül, de az oltárt nem láttam. Amint szétnéztem, azt láttam, hogy a romániai nuncius ül a tõlem jobbra lévõ széken. Amint ránéztem, ő egybõl felszólított, hogy adjam át a székemet egy ilyen csapzott, vandál kinezetelû egyénnek. Erre én felháborodottan, gondolkodás nélkül vágtam vissza neki: - Hagyjon engem békén!...

Ekkor fogtam a székemet és hátramentem vele a terem legvégébe. Ott letettem a székemet a hátsó fal mellé, a fõbejárattól balra, azaz bejövet a fõbejárat jobbjára. Oda leültem és arra gondoltam, hogy majd eljön az Úr és akkor Ő majd rendet csinál... Akkor kiderül majd, hogy ki kinek kell átadja a helyét...

Amint goldolkodtam ennek az álomnak az értelmén, az jött be, hogy most vagyunk azokban az idõkben, amikor mindenkit behívnak a királyi mennyegzõre, jókat és gonoszokat egyaránt. De eljön az idõ amikor a Király végignézi a vendégeket és akinek nincs mennyegzõs ruhája, azt kidobatja... (Mt 22:1-14).

A királyi menyegzőről szóló példabeszéd.

(Mt 22:1-14) Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre!  A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”




2023. május 5., péntek

Kerüld ki

Egyszer azt álmodtam, hogy jövök a járdán apósoméktól. Apósom 7 gyermek apja és bizony nehéz körülmények között állt helyt a kb. 60 évnyi házasságában... Ahogy a templomunkhoz közeledek, jobb oldalt, a tömbház mellett, látom az egyik közeli ismerõsömet, aki házasságtörõ asszony és szeretőt tart, amint a fal mellett csókolózik egy fiatalemberrel. Ahogy továbbmentem, egy hírhedt felfüggesztett pap jött velem szembe, aki nagy hazafi és nagy karitatív dolgokkal foglalkozik, akit egy csapat ember követett. Õket kikerültem, letérve a járdáról az útra. Amint a templom elé értem, egy szerzetesnõ jött velem szembe, aki szertelenül él, fittyet hányva a rend szabályainak. Erre én gyorsan betértem előle a templom kiskapuján...

Három személy, háromféle hivatás, három rossz példa... 

Ez az álom azt jelképezi számomra, hogy az életben kerülnünk kell egyes embereket, mert rossz kovászok:

(1Kor 5:6-13) Dicsekvéstek nincs rendjén. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti? El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust megölték. Ünnepeljünk hát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem egyenes lélekkel és az igazságosság kovásztalan kenyerével. Megírtam nektek levelemben: ne barátkozzatok parázna emberekkel! Ez nem vonatkozik általában e világ paráznáira, kapzsijaira, rablóira és bálványimádóira, mert különben ki kellene szöknötök a világból. Most azonban azt írom nektek: ne barátkozzatok azzal, aki ugyan testvérnek mondja magát, de parázna, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel még csak ne is étkezzetek együttMinek ítélkezzem azok fölött, akik kívül vannak? Nem azok fölött ítélkeztetek ti is, akik a közösséghez tartoznak? A kinnlévők fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!





2021. szeptember 20., hétfő

Szarvak a faron

Különös álmom volt. Nagyon felkavart. Reggel órákig a hatása alatt voltam. Álmomban egy üszõt láttam. Egyszer csak odajött az üszõhöz egy férfi és kivette a két szarvát. Úgy kanyarította ki a fejébõl a kezével, mintha csak puha tortából vette volna ki. Kivette így a szarvait és a farába ültette kétoldalt, mintha csak csemetéket szúrt volna el a puha földbe. Ott állt az üszõ, szarvaival a farán. Felkavaró látvány volt. Ezután egy borzasztó felismerés járt át… Ez nem fog így maradni. Az üsző fejlődni, növekedni fog, és amikor felnő, akkor tehén helyett egy borzalmasan korcs szörnyeteg lesz…

Nem tudtam elfelejteni ezt az álmot és sokat gondolkodtam jelentésén. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy az üszõ az idõket és abban a társadalmat jelképezi. A fej a magasabbrendüséget, míg a far az alacsonyabbredüséget jelenti. A szarv a dicsõséget és az uralkodást jelképezi.

(Mtörv 28:13-14) Fejjé tesz téged az Úr, s nem farokká, s felül leszel mindenkor, nem alul, feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened parancsaira, amelyeket ma meghagyok neked, s megtartod és teljesíted őket, s el nem térsz tőlük sem jobbra, sem balra, s nem követsz és nem tisztelsz más isteneket.

(Mtörv 28:13-44) Kölcsönözhet neked, de te neki nem. Ő lesz a fej, te a farok.

(Iz 9:14) [Az előkelők és a tekintélyesek – ezek a fej, a hamis próféták meg a farok.]

Tehát az álom azt jelenti, hogy a vezetés és az urakodás, a társadalomban és az egyházban egyaránt, áttevõdik a fejrõl a farra, vagyis, hogy a méltó, bölcs és aklamas vezetõk helyett, méltatlan, ostoba és alkalmatlan vezetõk lesznek. Azért történik ez így, mert az emberek mindnyájan megromlottak. Az emberek romlottsága miatt, az Úr megengedi, hogy ostoba, erkölcstelen, kiméletlen és alkalmatlan vezetõk hatalmaskodjanak a népeken. Ugyanez fog történni az egyházban is. A feljövõ fiatal papság egyre inkább vak lesz lelkileg. Tántorogni fognak a tanításban, mint a részeg ember. A templomokat, a liturgiát, az egyházi fegyelmet és az erköcsöt lezüllesztik majd a saját közönséges lelkületükhöz. És mivel a lelkiek és az egyház, a testiek és a világ fölött állnak, ezért a papság és az egyház szétzilálása fokozottan kihat a társadalomra és a rossz példa sok emberi szörnyüség megjelenését fogja elõmozdítani. Sokan olyanok lesznek mint a vadállatok. Vadak, erõszakosak, önzõk, kegyetlenek és minden jónak hijjával...

(2 Tim 3:1-9) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket. Mert közülük valók azok, akik betolakodnak a házakba, és megnyernek maguknak olyan nőket, akiket bűnök terhelnek s mindenféle vágyak hajtanak, akik mindig csak tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak. Mint ahogy Jannesz és Jambresz ellenszegültek Mózesnek, úgy ezek is szembeszállnak az igazsággal – romlott agyú, ingadozó hitű emberek. De sokra nem viszik, mert ostobaságuk mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, mint ahogy azoké is nyilvánvalóvá vált.

Senkinek sem adhatok tanácsot... Jómagam úgy gondolom, hogy csakis a mi Urunkra, a megfeszített Jézusunkra kell tekintsünk. A Szûzanya kezét kell megragadni. A Szentírás, a Szent Rózsafûzér, a napi szentmise és a szentségimádás kell legyen a táplálékunk. A régi szentek példái kell legyen a buzdítás számunkra...

Hiszek a Katolikus Anyaszentegyházban, tisztelem a papságot és szeretem a közösséget, de ugyanakkor nem bízok meg senkiben sem... A mai zûrzavarban, egyesek árulók, mások megtévesztettek, mások meg zavarodottan imbolyognak. Sok a gyáva, a rendetlen, az engedetlen, a kétszínû, a képmutató, a nagyravágyó és az akarnok... Egykor a püspök, a pap és a szerzetes fejedelemnek kijáró tiszteletet kapott. Mára sokfelé a püspök név szitokszó lett... Miért? Mert sokan elhagyták Krisztust, az Õ parancsolatatit és Vele együtt elárulták a nyájat is... Az ilyenek semmirekellõ béresek. 

Tehát csak egy utat látok: Teljesen egyedül kell megállni a küzdelemben! Az élet nagy viharaiban, jó lesz ha meg tudsz állni egymagad, az Úr segítségével. Ha netán mégsem leszel egyedül, hanem igaz barátra, testvérre lelsz, akiben nem kell csalatkoznod, akkor adj hálát az Úrnak. Ha pedig nem tudod megkülönböztetni az érdekbarátot az igazi baráttól és az igaz embert a hamistól, akkor magadra vess. Csalódás, fájdalom, kiábrándultság és lelki kár a te részed...

Ima: Uram Jézus, Te tudod, hogy milyen nehéz idõk jöttek ránk. Neked van hatalmad megadni a kegyelmet ezekhez a idõkhöz is. Add kérünk kegyelmedet, nemcsak a mi lelkünk javára, hanem a lelkek megmentésére is. Ámen.




2018. augusztus 21., kedd

Veszedelmes eretnekségek

2012 június 1-én azt mondta a feleségem, hogy különös álma volt az éjjel. A pápával álmodott. Azt álmodta, hogy XVI. Benedek pápa a milánói Scala-ban van, koncertet hallgat, de a Scala páholyai helyett tátongó ablaküregek voltak a rozzant falakban, amelyek ingadoztak és már-már dõltek is le.

Én tapasztalatból tudtam, hogy ha a feleségem valami ilyent álmodik, akkor az a Szentlélektõl van. Itt valami történik az egyházban… Hamar nekiszöktem az internetnek és elkeztem keresni, hogy lám mi a pápa programja. Még én is meglepõdtem, amikor láttam, hogy valóban, aznap, 2012 június 1-én, a pápa koncertre megy a milánói Scalaba.
 

 

Azt értettem, hogy a düledezõ falak az Egyház veszélyes állapotát szimbolizálják, de arra, hogy ilyen nagy méretû az egyház omladozása, csak később derült fény. Egyre gyorsabb ütemben érkeztek a hírek mindenféle botrányokról a világ több részegyházából: az USA-ból, dél-amerikából, Írországból, Ausztráliából stb. Aztán jött az IOR ( vatikáni bank) körüli zûrzavar, meg a pápai komornyik árulása. Ez a belső ember ( azóta már elhunyt), több mint 3000 dokumentum másolatát juttatta ki a Vatikánból. Kikkel és kiknek?... Aztán nemsokára jött a pápa lemondása… Egészségi okból? Na ná! Ki birná idegekkel, ezt a sok szörnyûséget? Ki birná felvenni a harcot ezzel a sok árulóval? Jól tette, hogy lemondott… Majd az Úr intézkedik más eszközökkel…

Azóta új pápánk van, új vizióval és egy rakás botránnyal. Elõbb voltak a megvitatások, aztán a zsinatok, aztán a paradigmaváltások, aztán a doktrina változtatások, aztán meg eljutottunk a probléma gyökeréig. A probléma gyökere pedig lényegében nem más, mint az Úrtól és az Õ tanításától, törvényeitől való elpártolás, amelynek egyenes következménye a homoszexualitás döbbenetes térhódítása. Amint Szent Pál megírta: mivel elhagyták Istent, Isten átadta õket szenvedélyeiknek:
(Róm 1:26-27) Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel. Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természetes együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; és így elvették eltévelyedésük illő bérét.

Az amerikaiakkal nem lehet packázni. Ők az innen elûzötteknek, deportáltaknak, kivádorotaknak és függetlenségi háború gyõzteseinek leszármazottjai. Ezért õk ma is fegyvert viselnek, mindenkivel szembeszállnak, még az egyházzal ha kell is és rendet csinálnak. Ez történt a pennsylvaniai világi hatóságok tényfeltáró jelentésével is, ahol napvilágra hoztak mindent. Ez egy olyan történelmi pillanat, amely tszunami módjára fog végigsöpörni az egész egyházon. Bíborosok, püspökök, egész egyházmegyék fognak bukni amerikában és nemcsak… Csak figyeljünk Németországra...

Megérett az idő, mert a közembertől a papig, a paptól a püspökig, a püspöktõl a bíborosig, mindenki csak a vagyont és az élvezetet keresi. Nehéz, kegyetlen, lelketlen idõket élünk...
(2 Tim 3:1-5) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.

Azok akiknek a hitet és a  krisztusi tanítást kellene átörökíteniük, veszedelmes eretnekségeket csempésznek be a Tanítóhivatal tanításába. Megmásítják a katekizmust, az egyházi törvénykönyvet és a zsinati szent dokumentumokat, hogy a tanítást a saját romlott életükhöz igazítva, önmagukat igazolják. Ezekben a igékben Szent Pál nem az egyszerû krisztuskövetõkre gondol elsõsorban, hanem azokra akik az apostolok nyomdokaiba lépnek.
(2 Pét 2:1) De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra.

Nekünk arra kell törekedjük, hogy visszatérve az egyház rég megalapozott tanításához és hagyományához, megmaradjunk mint szent maradék. A romlást nem tudjuk megállítani, de tudunk küzdeni a szentek hitéért, hogy azoknak, akik tiszták, választottak, továbbadjuk a hitet és az igazságot.
(Jud 1:3-4) Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akiknek az ítélete régóta meg van írva: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják.

Ennek a mai elpártolásnak, ami nem más, mint Isten törvényeitõl, az igazságától és az isteni tanításától való gyökeres elpártolás, meg kell történnie. Nem tudjuk és nem is kell megállítanunk ezt, mert mindez meg van írva és be kell következnie.
(2 Thessz 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

Sokan teszik fel a kérdést, hogy miként értette az Úr Jézus, amikor azt igérte, hogy megõrzi a péteri sziklát és az Egyházat (Mt 16:18)? Nem tudjuk pontosan, de ha megígérte, akkor biztosan megtartja. Ha az Antikrisztus, a kárhozat fia, átveszi a spirituális hatalmat, akkor lehet, hogy a szentszék is egy nagy megpróbáltatáson fog keresztülmenni, amint az egész egyház is... Az egyház végsõ megpróbáltatásairól a katekizmus is említést tesz:
KEK 769 "Az Egyház (...) csak a mennyei dicsőségben válik majd tökéletessé", [185] Krisztus dicsőséges eljövetelekor. Addig "az Egyház zarándokútját járja a világ üldözései és Isten vigasztalásai közepette". [186] Itt a földön tudja, hogy számkivetésben van, távol jár az Úrtól, [187] és az ország teljes eljövetelére vágyakozik, az órára, "amikor Királyával a dicsőségben egyesül". [188] Az Egyház és általa a világ beteljesedése a dicsőségben csak nagy megpróbáltatások árán valósul meg. Akkor majd "az összes igazak Ádámtól, az igaz Ábeltől az utolsó választottig mind összegyűlnek az Atyánál az egyetemes Egyházban".

Jómagam is azt látom megoldásnak, hogy vissza kell térni oda, ahol eltévedtünk. Elõ kell venni a régi zsinati dokumentumokat és katekizmusokat. Szerintem II. Vatikáni Zsinat nem volt teljesen téves és nem kell kiönteni a babát a mosdóvízzel, de annak alkalmazása katasztrofálisnak bizonyult. Ez nem jelenti azt, hogy konzervativok vagy fundamentalisták vagyunk. Nem, mi csak normális krisztuskövetõk akarunk lenni, akik igazságban járnak és nem szédelegnek mindenféle progreszív tévelygés szerint.

Ima: Urunk Jézus! Úgy tűnik bármit teszünk, bármerre lépünk, tévedünk. Add meg nekünk a bölcsesség lelkét, hogy felismerjük feladatunkat a mostani nehéz időkben. Ámen.
 

2018. augusztus 17., péntek

Az istálló

Nagynéném férje, Sanyi bácsi, soha nem járt munkába. A kommunizmus ideje alatt abból élt, hogy folyamatosan kivállalt egyszerre négy bikaborjút, azokat felnevelte, majd leadta a kollektívának. Ebbõl elég jól keresett...

Sanyi bácsi, élete minden napján, reggel felkelt, megmosakodott, felöltözött, reggelizett és ment hátra az istállóba a borjúkhoz. Aztán egész nap gazdálkodott, hogy az állatok élelmét elõteremtse. Gyerekkoromban, hétköznap, Sanyi bácsit csak így ismertem.  Amikor hozzájuk mentem, gyakran a hátsó kiskapun mentem be és ilyenkor mindig megkerestem õt az istállóban. Õ mindig kedvesen fogadott és vidáman beszélgetett velem.

Az istálló, enyhén szólva, nem volt tiszta… Ha teniszcipõben voltam, igencsak kellett vigyázzak, hogy hová lépek, nehogy ganés legyen a cipõm. Egy alkalommal egy olyan deszkára léptem, amely korhadt volt. Az besüppedt a súlyom alatt és a padló alól feltörõ ganélé belefolyt a cipõmbe. Borzasztóan büdös és utálatos volt…

Egy idõ után visszatérõ álmom lett, hogy bemegyek ebbe a borzasztóan ganés istállóba és ott lépegetek iszonyodottan, arra vigyázva, hogy nehogy összekenjem magam. Aztán, ahogy teltek az évek az istálló és annak helyszíne különbözõ formákat öltött álmomban. Egy idõ után az istálló kezdett kevésbé ganés lenni és ekkor már szivesebben, érdeklõdéssel léptem be, hogy körüljárjam. Az utolsó ilyen istállós álmomban már az volt, hogy az istálló teljesen tiszta volt, olyan, mintha egy lakás lenne… Nem volt benne sem állat, sem ember, látszott rajta, hogy már elvégezte benne munkáját a gazda és többé már nem lesz ott piszok. A falakon és a deszkákon már csak sejteni lehetett, hogy egykor ganésok voltak, de ez leginkább egy múzeumhoz hasonlított...

Az álom mondanivalója, hogy mi emberek, mindnyájan beleszületünk test szerint egy bûnös állapotba, amelyet öröklünk a családunkban. Ebben a bûnös állapotban benne van, az õsbûn hatásától kezdve, a családfa generációs bűneinek minden tisztátalasága. Tisztátalan nedvek dolgoznak mindnyájunk testében, lelkében, akár egy istállóban… Amint Isten fogadott fiaivá leszünk, a keresztség és a bérmálás szentségei által, Isten, az Õ Szentlelke által, elkezdi bennünk megtisztításunk hosszantartó munkáját:

(1 Kor 6:9-11) Vagy nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak,  sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában. Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de meg lettetek mosva, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.

Honnan van az istálló hasonlat?... Ha mi Istent olyannak képzeljük el, mint egy embert, mint pl. egy jó gazdát, akkor mi, akik végtelenül alacsonyabbrendûek vagyunk Nála, olyanok vagyunk, mint a pl. a marhák, amelyeknek enni ad a gazda az istállóban. Ez a lét és értelmi szintkülönbség Isten és ember között említve van a szentírásban is...

(Iz 55:9) Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!...

A mi feladatunk megérteni Isten gondolatait a Szentlélek segítő kegyelmével, megismerni az Õ akaratát és Vele közremüködni. Ne legyünk olyanok, mint a marha, amely alól a gazda állandóan pucolja a ganét, de az folyton odapiszkol. Ha a mennyei Atya folyamatosan tisztít minket, hogy pályafutásunk végén teljesen tiszták és szentek legyünk, akkor mi müködjünk közre a mennyei Atyával önmagunk megszentelõdésén...